Tabla de Contenidos
Az emberek közötti kommunikáció akár 90 százaléka nonverbális; vagyis szavaknál többel kommunikálunk egymással. Üzeneteket is közvetítünk hanghajlítással, arckifejezéssel és testmozdulatokkal.
A paralingvisztika ezen vokális (és néha nem vokális) jelek tanulmányozása, amelyek túlmutatnak az alapvető verbális üzeneten vagy diskurzuson, más néven vokalizmuson. A paralingvisztika nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogyan mondanak valamit, nem pedig annak, amit mondanak.
etimológiája és meghatározása
A görög para- előtag „ mellett” vagy „hasonló”, míg a „nyelvi” szó a latin lingua szóból származik , ami „nyelvet” vagy „nyelvet” jelent. Ezért mondhatnánk, hogy a paralingvisztika az, ami a beszédet kíséri.
A paranyelv magában foglalja a beszéd minden aspektusát a szavakon kívül: hangsúlyt, hangmagasságot, hangerőt, sebességet, modulációt és folyékonyságot. Egyes kutatók bizonyos nem vokális jelenségeket is belefoglalnak a paranyelvbe, mint például az arckifejezések, a szemmozgások, a kézmozdulatok és hasonlók. Peter Matthews brit szociolingvista szerint a paranyelv határai „(kerülhetetlenül) pontatlanok”.
Évekkel ezelőtt a paralingvisztikát a beszédkutatás „elhanyagolt mostohagyermekének” tartották, mára azonban a nyelvészek és más kutatók is jobban érdeklődnek a terület iránt.
Az e-maileknek, a közösségi hálózatoknak és a szöveges üzeneteknek (többek között) köszönhetően a nem szemtől szembeni kommunikáció megnövekedett száma miatt a hangulatjelek a paranyelv írásbeli helyettesítőinek számítanak.
Paranyelv a kulturális kontextusban
A nem verbális jelek nem univerzálisak, és az egyes kultúráktól függően változhatnak, ami zavarhoz vezet a különböző kontextusból származó emberek közötti kommunikációban.
Szaúd-Arábiában a hangos beszéd tekintélyt közvetít, míg a halk beszéd engedelmességet jelent; eközben az európaiak a hangosságot pofátlanságnak érzékelhetik. A finn vagy a finn nyelvet lassabban beszélik, mint a többi európai nyelvet, ami azt a felfogást eredményezi, hogy a finnek maguk is „lassúak” . Vannak, akik hasonlóan vélekednek a déli akcentusról az Egyesült Államokban.
Bár hangszerveinkkel beszélünk, az egész testünkkel kommunikálunk. A paralingvisztikai jelenségek a beszélt nyelvvel egy időben fordulnak elő, és együtt teljes kommunikációs rendszert hoznak létre. A paralingvisztikai viselkedés vizsgálata a társalgás vizsgálatának része, így a beszélt nyelv társalgási használata nem érthető megfelelően paralingvisztikai elemek nélkül.
Hangnem
A fent említett példát követve Szaúd-Arábiában az egyenlők közötti vitákban a férfiak elérik azt a decibelszintet, amely agresszívnek, kifogásolhatónak és gyűlöletkeltőnek számítana az Egyesült Államokban. A hang az arabok között erőt és őszinteséget jelez, míg a lágy hang gyengeséget és ravaszságot sugall. Ez félreértésekhez vezethet a személyes és üzleti megbeszélések során, hiszen amit az egyik agresszióként értelmezhet, az a másik számára az asszertivitás.
Vokális és nem vokális jelenségek
A lazán a hangmagasságként leírható technikai vita magában foglalja a hangdinamika jellemzőinek egy sor változatának felismerését: hangosság, időzítés, hangmagasság-ingadozás, folytonosság stb. Bárki megfigyelheti, hogy a beszélő szokatlanul magas hangon beszél, ha izgatott vagy dühös. Bizonyos helyzetekben ez akkor is előfordulhat, ha a beszélő egyszerűen haragot színlel, és így bármilyen célból szándékosan hamis információkat közöl.
A nyilvánvalóbb, paralingvisztikusnak minősíthető, moduláló, illetve pontos funkciójú nem vokális jelenségek közé tartozik a bólintás (bizonyos kultúrákban), amelyhez a beleegyezésre vagy egyetértésre utaló kísérő megnyilatkozás is tartozhat. A szakirodalomban folyamatosan hangsúlyozott általános szempont az, hogy mind a vokális, mind a nem vokális jelenségek nagyrészt tanultak, nem pedig ösztönösek, és nyelvenként (vagy talán azt mondanám, kultúránként) különböznek.
Paralingvisztikai jelzések és szarkazmus
2002-ben Dr. Rankin neuropszichológus és a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem Memória és Öregedés Központjának professzora egy innovatív tesztet használt, a Social Inference Awareness Test vagy Tasit néven. Ez a teszt videóra vett példákat tartalmaz olyan eszmecserékről, amelyekben egy személy szavai elég egyszerűnek tűnnek papíron, de olyan szarkasztikus stílusban mutatják be, ami olyan nevetségesen nyilvánvaló az egészséges agy számára, hogy az egyenesen egy sitcomból származik.
„Azt teszteltem, hogy az emberek képesek-e a szarkazmust észlelni, teljes mértékben a paralingvisztikai jelzések, a kifejezési forma alapján” – mondta Dr. Rankin.
Meglepetésükre az MRI-vizsgálatok feltárták, hogy a szarkazmust nem észlelőknél hiányzó agyrész nem a nyelvi és társas interakciókra specializálódott bal agyféltekében, hanem a jobb félteke egy részében található. Az agynak ezt a részét korábban csak a vizuális tesztek során a kontextuális háttérváltozások kimutatása szempontjából fontosnak tartották.
Hivatkozások
- Maqueo, A. (2006). Nyelv, tanulás és tanítás: a kommunikatív megközelítés: az elmélettől a gyakorlatig . Elérhető: https://books.google.co.ve/books?id=gYndQlD-E9YC&dq
- Poyatos, F. (1994). Nonverbális kommunikáció: kultúra, nyelv és beszélgetés . Elérhető: https://books.google.co.ve/books?id=t_dlBNQ63A0C&dq
