Mi a grafémia?

A grafika vagy a grafematika a nyelvészet egyik ága, amely egy nyelv írását, valamint annak összetevőit, szabályait és jellemzőit vizsgálja.

grafémiai definíció

A történelem során, Platón filozófustól Ferdinand de Saussure nyelvészig, a beszélt nyelv fontosabb volt a tudományos kutatás tárgyaként, mint az írás.

Az olyan tudományágakban, mint a fonológia, amely a fonémák, azaz a nyelv hangjainak tanulmányozása, a fő hangsúly mindig a beszédre és a szóbeli hagyományra helyeződött. Mivel úgy vélték, hogy az írás egyszerűen a beszélt megragadásának módja, az írás valahogy másodlagos szerepkörbe került.

A 20. század közepén azonban különböző akadémikusok kifejezték az írott nyelv tudományos szintű mélyebb tanulmányozásának szükségességét.

Így keletkezett a graféma, más néven grafematika, amely egy nyelv grafikai rendszerét és szabályait tanulmányozó tudományág. Feladata továbbá a grafémák azonosításának és interakciójának, valamint a fonémákkal való összefüggésének tanulmányozása. Mindezt figyelembe véve a szóbeli nyelvvel való belső kapcsolatát.

Mivel a grafémia viszonylag új tudomány, még gyerekcipőben jár. Emiatt továbbra is az ortográfusok foglalkoznak a nyelvi jelek helyesírásával vagy írásával kapcsolatos témák nagy részében.

A grafémia vizsgálati tárgyai

A grafémia tudományterülete különböző elemeket ölel fel. Ezek elsősorban:

• Graféma: az írás legkisebb egységei, amelyek nem oszthatók kisebbre. A graféma lehet egy betű diakritikus jellel vagy anélkül (például tilde, diaeresis vagy tilde), valamint betűcsoportok vagy segédjelek, amelyek fonetikai utalással rendelkeznek.
• Írásrendszerek: az elhangzottakat írott szimbólumokon keresztül fejezik ki. Az írásrendszerek egy része többek között alfabetikus, szótagos, logós és alfasylabary.

Ezenkívül a grafémia az írásjeleket és az ékezeteket vagy a hullámvonalakat tanulmányozza. Még az írás sokkal több aspektusát is lefedi, mert magában foglalja eredetének és időbeli alakulásának tanulmányozását. Emiatt gyakori, hogy a grafémiát más tudományágakkal, például az antropológiával és az etimológiával társítják.

grafémák

Az íráselméletben a graféma a nyelv írásának minimális, oszthatatlan és megkülönböztető egysége. A spanyolban használt latin ábécében a grafémák egybeesnek a betűkkel és a diakritikus jelekkel (az á, è, ô ékezetekkel, dierézissel, az ñ virgulillájával és egyebekkel). Vannak azonban más írástípusok is, például a kínai, ahol sok graféma nem értelmezhető hangként.

A grafémák egy másik megnevezése az a minimális elem, amellyel egy nyelv két szava írásos alakjában megkülönböztethető. Ezt úgy érjük el, hogy az írott szavakat összehasonlítjuk addig, amíg meg nem találjuk azokat a minimális eltéréseket, amelyek jelentésváltozást okoznak. Például: a «cara» megkülönböztethető a «cana» és «casa»-tól, és ez azt jelzi, hogy az <r>, <s> és <n> grafémák.

A gráfokat szögletes zárójelek között ábrázoljuk, például ⟨a⟩ , vagy ennek hiányában a fő- és mellékjelek, az <a> . A fonémákat perjelek közé írjuk, /a/ .

írásrendszerek

A legtöbb írásrendszer logográfiai, ábécé és szótagba sorolható. Mindegyikük különböző tulajdonságokkal rendelkezik.

• A logográfiai rendszer: ez a fajta rendszer az egyik legrégebbi a világon. Logogramokból áll, amelyek egy teljes szót ábrázoló grafémák. A leggyakoribb példa a mandarin kínai, amely hatalmas számú logogramból áll.
• A szótagrendszer: szótagként is ismert, szótagokat jelentő szimbólumok halmaza. Általában ezek a szimbólumok vagy karakterek egy mássalhangzót és egy magánhangzót jelentenek. Ezért a különböző szótagokhoz különböző szimbólumok lesznek. Néhány példa a szótagrendszerekre a japán nyelv és a cseroki.
• Alfa-szótagú ábécé: más néven abúgida, az ábécé és a szótagrendszer jellemzőit ötvöző írásrendszer. Szótagoknak és mássalhangzó betűknek alapja, amelyek szótagként hangzanak. Az egyik legismertebb a Devanagari, amelyet többek között a szanszkrit és a nepáli írására használnak.
• Az ábécérendszer: ez az írásrendszer egy ábécéből, azaz rendezett betűk halmazából áll, amelyek általában egybeesnek a beszélt nyelv fonémáinak hangjaival. Például a spanyol esetében a latin ábécét használjuk, ami viszont a görög ábécéből, ez pedig a föníciai ábécéből származik. 27 betűből áll, amelyek mindegyike egy-egy spanyol fonémát képvisel, beleértve a ñ-t is.
• Abjad: Az ábécé ilyen típusú rendszerének mássalhangzónként egy szimbóluma van. A leggyakoribb példa az arab.
• Egyéb írásrendszerek: az említetteken kívül vannak jellegzetes rendszerek, mint például a koreai, valamint a piktogramos rendszerek, mint az azték vagy az egyiptomi, valamint az ideográfiai rendszerek, mint a maja és néhány kínai karakter.

Különbség az immanens grafika és a transzcendens grafika között

A grafikát szintén két típusra oszthatjuk: immanens grafémiára és transzcendentális grafémiára.

Az immanens grafémia a grafémákat vizsgálja, figyelembe véve, hogy azok minimális grafikai egységek, amelyek önmagukban is megkülönböztethetők, még akkor is, ha nem felelnek meg fonetikai jelnek. Az immanens grafémián belül három grafikus rendszert elemeznek: a szó szerinti, a pontos és a hangsúlyos (betűk, írásjelek és tildék) grafikus rendszert.

Másrészt a transzcendentális grafémia feladata a fonémákhoz kapcsolódó grafikai egységek elemzése, amelyek a szóbeli kifejezés hangjai vagy egységei. A transzcendens grafémia magában foglalja az összes olyan graféma tanulmányozását, amely valamilyen módon a fonetikus írást képviseli.

Bibliográfia

• Quintanilla, A. Bevezetés a spanyol nyelvi változataiba. (2021). EGYESÜLT ÁLLAMOK. Peter Lang Inc.
• Ridruejo, E. Manual of Spanish Linguistics . (2019). Spanyolország. DeGruyter.
• Peyró, M. A világ írásai. (2019). Spanyolország. Miguel Peyro.
• Contreras, L. Helyesírás és grafémia. (1994). Chili. Nézőkönyvek.
• Contreras, L. (2017). A spanyol nyelv grafikus leírása: jelentősége a helyesírás racionális tanításában . Philology Bulletin, 30, 29-50 oldal. Megtekinthető: https://boletinfilologia.uchile.cl/index.php/BDF/article/view/46663/48665
• Oyosa Romero, AE (2013). Megfontolások a grafematikáról a hispán szférában: a félszigeti román nyelvek középkori dokumentációjának grafikai felhasználásai körül. A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem Filozófiai és Irodalmi Kara. Elérhető: https://www.elsevier.es/es-revista-anuario-letras-linguistica-filologia-73-articulo-consideraciones-sobre-grafematica-el-ambito-S0185137313710334