Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a leíró nyelvtan :
- Arra összpontosít, hogy milyen a nyelv.
- Egy nyelv használatának és változásainak elemzése.
- Figyelje meg és magyarázza el a nyelv különböző jelenségeit, összetevőit.
Míg a normatív nyelvtan :
- Arra összpontosít, hogy milyennek kell lennie a nyelvnek.
- Tanulmányozza azokat a normákat és szabályokat, amelyeken egy nyelv alapul.
- Értékeli és korrigálja a nyelvhasználatot, változást.
Példák a leíró és normatív nyelvtan használatára
A leíró nyelvtan definíciójának és a preskriptívtől való különbségeinek jobb megértése érdekében a következő példákat figyelhetjük meg:
- „Halott vagyok”. Ez a kifejezés helyes a leíró nyelvtan számára, amely a szavak használatát és konnotációját elemzi. A szabályozás szempontjából azonban a „fáradt” vagy a „kimerült” helyett helytelen a „halott” szó használata.
- „Nem megyek sehova”. Ez egy olyan kifejezés, amely értelmes a leíró nyelvtan számára, mert köznyelvi és széles körben használt. De a normatív nyelvtan esetében ez helytelen, mivel tartalmazza a „nem” szót és egy kettős negatívumot. Írott vagy formális nyelvhasználatra sem alkalmas.
- Voseo (a „vos” szó használata a „tú” vagy „usted” helyett): világos példája annak a nyelvnek a sajátosságainak, amely a leíró grammatikát tanulmányozza. Argentínában a normatív nyelvtan szerint is helyes. De ugyanez nem történik meg Spanyolországban és más országokban, ahol ez szabályozási szinten helytelen.
- Seseo: Latin-Amerikában, Andalúziában és a Kanári-szigeteken helyes, de Spanyolország többi részének normatív nyelvtana szerint helytelen.
