Ozmózisnyomás számítási probléma

Artículo revisado y aprobado por nuestro equipo editorial, siguiendo los criterios de redacción y edición de YuBrain.

Az ozmotikus nyomás (Π) azt a nyomást jelenti, amelyet az oldatra kell alkalmazni, hogy az oldószer ozmózisát lelassítsák egy féligáteresztő membránon egy tiszta oldószer tartályából. Ez a megoldások kolligatív tulajdonsága, amely nagy jelentőséggel bír a különböző területeken.

Az ozmotikus nyomás különösen fontos a biológia és az orvostudomány területén, mivel szabályozza az összes élőlényt alkotó sejtek vízháztartását. Másrészt az ozmózisnyomás a mérnöki területen is fontos, mert ez jelenti azt a minimális nyomást, amelyet a tengervíz sótalanításának alapját képező fordított ozmózis végrehajtásához egy oldatra kell kifejteni.

Minden ilyen esetben elengedhetetlen, hogy a különböző oldatok ozmózisnyomását ki tudjuk számítani. Emiatt az alábbiakban bemutatunk egy komplex vizes oldat ozmózisnyomásának kiszámítására vonatkozó problémát , vagyis olyan oldatot, amely több oldott anyagot tartalmaz, amelyek egy része ionos, míg mások nem.

Másrészt az is fontos, hogy meg lehessen határozni egy bizonyos ozmózisnyomás eléréséhez szükséges koncentrációt, hogy szükség szerint tudjunk hipertóniás, hipotóniás vagy izotóniás oldatokat készíteni. Bemutatjuk egy ezzel a ponttal foglalkozó probléma megoldását is.

Hogyan számítják ki az ozmotikus nyomást?

Az oldat ozmotikus nyomásának kiszámítása a következő képlettel történik:

ozmotikus nyomás képlete

Ahol Π az ozmózisnyomás atmoszférában, i a van’t Hoff-együttható, M az oldott anyag moláris koncentrációja, R az ideális gázállandó , amelynek értéke 0,08206 atm.L/mol.K és T az abszolút hőmérséklet kelvinben.

Több oldott anyag esetén a teljes ozmotikus nyomást az egyes oldott anyagok hozzájárulásának összegeként számítjuk ki, azaz:

komplex oldatok ozmotikus nyomása

A van’t Hoff együtthatók értékei elméletileg (körülbelül) meghatározhatók a részecskék számából, amelyekbe az oldott anyag disszociál, ha erős elektrolitról van szó, vagy az ionegyensúly feloldásából gyenge elektrolitok esetén.

A legalkalmasabb azonban az az érték, amelyet olyan kísérletekkel határoznak meg, mint például az oldat krioszkópos süllyedése vagy ebulloszkópos felemelkedése.

1. feladat: Komplex oldat ozmotikus nyomásának kiszámítása

nyilatkozat

5,00 g glükóz, 0,500 g nátrium-klorid és 0,200 g kalcium-klorid annyi vízben való feloldásával készült oldat ozmózisnyomását szeretné kiszámolni higanymilliméterben, hogy 25 °C-on 250 ml oldatot kapjunk. .

Megoldás

Az ilyen típusú problémák megoldása a következő lépéseken keresztül történik:

1. lépés: Vegyük ki az adatokat az állításból, alakítsuk át az egységeket, és számítsuk ki a vonatkozó moláris tömegeket.

Az első lépés, mint minden probléma esetében, az állítás adatainak beszerzése. Ebben az esetben megadjuk három oldott anyag tömegét, az oldat teljes térfogatát és a hőmérsékletet. Ezenkívül az oldott anyagok a glükóz (képlet C 6 H 12 O 6 ), a nátrium-klorid (NaCl) és a kalcium-klorid (CaCl 2 ) lehetnek .

Az alábbi táblázat összefoglalja a megadott adatokat. Mivel a moláris koncentrációkat számítják ki, a térfogatot literben kell megadni. A moláris tömegeket úgy számítottuk ki, hogy a képletben jelenlévő egyes atomok móltömegét a szokásos módon összeadtuk.

m glükóz = 5,00 g MM glükóz = 180,16 g/mol
m NaCl = 0,500 g MM NaCl = 58,44 g/mol
mCaCl2 = _ 0,200 g MM CaCl2 = 110,98 g/mol
V oldószer = 250 ml x (1 l/1000 ml) = 0,250 liter T = 25°C + 273,15 = 298,15 K

2. lépés: Számítsa ki az összes oldott anyag moláris koncentrációját.

Ez az oldat 3 oldott anyagot tartalmaz, ezért 3 molaritást kell számolni. Ezek:

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

3. lépés: Határozza meg minden egyes oldott anyag van’t Hoff-tényezőjét.

Mint az elején említettük, ezek a tényezők kísérletileg vagy elméletileg meghatározhatók. Ebben az esetben elméletileg fogjuk megtenni.

Szőlőcukor

Mivel ez egy molekuláris oldott anyag, amely nem disszociál, a glükóz van’t Hoff-tényezője i=1 .

Nátrium-klorid

A NaCl ionos oldott anyag, és egyben erős elektrolit is. Ebben az esetben a van’t Hoff-tényezőt azon ionok vagy részecskék teljes száma határozza meg, amelyekbe az oldott anyag az oldatban disszociál. Ennek az oldott anyagnak a kioldódási reakciója a következő:

Ozmózisnyomás számítási probléma

Amint látjuk, a NaCl minden egyes disszociációs képlete összesen két iont termel, ezért erre az oldott anyagra i=2 .

Kalcium-klorid

Az előző esethez hasonlóan a kalcium-klorid ionos oldott anyagból áll, amely vizes oldatban teljesen disszociál. A disszociációs reakció a következő:

Ozmózisnyomás számítási probléma

A nátrium-kloriddal ellentétben a kalcium-klorid disszociáció során három iont termel, így elméleti van’t Hoff-tényezője i=3 .

4. lépés: A képlet segítségével határozza meg az ozmotikus nyomást.

Az utolsó lépés magának az ozmotikus nyomásnak a meghatározása. A kezdeti eredményt atmoszférában fejezzük ki, így ezután Hgmm-re kell átalakítanunk, amint azt a nyilatkozatban leírtuk.

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

Válasz

Az oldat ozmotikus nyomása 3740 Hgmm lesz.

2. feladat: Koncentráció számítása ozmotikus nyomásból

nyilatkozat

Határozza meg a kalcium-klorid tömegét, amely 100 ml 380 Torr ozmózisnyomású oldat elkészítéséhez szükséges 37 °C-on.

Megoldás

Az ilyen típusú problémákat az előzőhöz hasonló módon támadják. Csak az ozmózisnyomás-egyenlet alkalmazása változik, amit a kívánt ismeretlen, jelen esetben az oldott anyag koncentrációjának eléréséhez kell megoldani, ahelyett, hogy közvetlenül használnánk.

1. lépés: Vegyük ki az adatokat az állításból, alakítsuk át az egységeket, és számítsuk ki a vonatkozó moláris tömegeket.

Az első lépés ugyanaz, mint az előző esetben.

V oldószer = 100 ml x (1 l/1000 ml) = 0,100 liter T = 37°C + 273,15 = 310,15 K
Π = 380 Torr. (1 atm/760 Torr) = 0,500 atm MM CaCl2 = 110,98 g/mol
mCaCl2 = _ ?    

2. lépés: Határozza meg a van’t Hoff-tényezőt

Ahogy az előző feladatban láttuk, mivel ez egy erős elektrolit , amely disszociációkor három iont termel, a kalcium-klorid van’t Hoff-tényezője i=3 .

3. lépés: Tisztítsa meg és számítsa ki az oldott anyag moláris koncentrációját.

Mivel egyetlen oldott anyagról van szó, az ozmotikus nyomást a következő képlet adja meg:

Ozmózisnyomás számítási probléma

A moláris koncentráció kivételével már ismerjük az összes változó értékét, így erre a változóra meg tudjuk oldani ezt az egyenletet:

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

4. lépés: A molaritási képlet segítségével különítse el az oldott anyag tömegét.

A molaritás vagy moláris koncentráció képlete:

Ozmózisnyomás számítási probléma

Megoldva ezt az egyenletet az oldott anyag tömegére, msto , a következőt kapjuk:

Ozmózisnyomás számítási probléma

Ozmózisnyomás számítási probléma

Válasz

0,0727 g kalcium-kloridot kell lemérni, hogy 100 ml oldatot készítsünk, amelynek ozmózisnyomása 380 Torr 37 °C hőmérsékleten.

Hivatkozások

Israel Parada (Licentiate,Professor ULA)
Israel Parada (Licentiate,Professor ULA)
(Licenciado en Química) - AUTOR. Profesor universitario de Química. Divulgador científico.

Artículos relacionados