Mi a szókratész tudatlanság?

A világról és a benne elfoglalt helyünkről úgy gondolunk, hogy mit tudunk és amit tudni vélünk. Könyvtáraink tele vannak mindennel, amit tudunk és megörökítünk, de alig tesznek említést tudatlanságunkról. Az absztrakt és a konkrét tudás iránti elfoglaltságunk gyakran megakadályoz abban, hogy észrevegyük a közelben lévő tudatlanságot. Ez a képtelenség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy felismerjük az emberi élet nagy részének nyitott és bizonytalan természetét.

Nehéz a tudatlanságról beszélni, mert úgy vesszük, mint valami rosszat. Tudatlanságunk azonban, akárcsak tudásunk, meghatározza vagy korlátozza számunkra a világot. Már megfigyelhető az a hajlamunk, hogy nem vagyunk tudatában tudatlanságunknak. Szókratész azt mondta, hogy a saját és mások tudatlanságának tudata tette őt az ókori Görögország legbölcsebb emberévé. Ez rendkívüli volt, mivel általában úgy gondoljuk, hogy a bölcsesség nagy tudáshoz kapcsolódik és abból származik. Ezért ebben a cikkben a tudatlansággal szókratészi szempontból foglalkozunk.

A tudatlanság tudata, mint a bölcsesség alapelve

Szókratész számára tudatlanságunk végtelenségében fejlődik ki mind a csodálatos iránti, mind a szent iránti érzékünk. A tudatlanság és a tudás közötti dialektikus kölcsönhatás elősegíti a párbeszéd folyamatát. Mindeközben, ha csak a tudásra összpontosítana, az gyorsan megölné. Egy ilyen megközelítés megakadályozná annak a megértésnek a fejlődését, amely Szókratész bölcsességigényének középpontjában áll.

Másrészt Szókratész ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki tudja, hogyan kell helyesen és erényesen cselekedni. Azt is tudni lehet, hogyan kell törődni a lélekkel, és hogyan lehet tökéletesíteni vagy elérni azt a kiválóságot, amely kifejezetten emberi. Szókratész számára ez a kiválóság a filozofálásban és a helyes cselekvésben talált kifejezést. Szókratész azt állította, hogy tudatlanságának tudatában találta meg a bölcsesség kulcsát. Szókratész számára tehát a tudatlanság tudata a bölcsesség és a megértés kezdete.

Így a kiválóság intelligens cselekvésként fejeződik ki, amely abból a nyílt felébredésből fakad, amelyhez a szókratészi filozófia vezet. Ez akkor történik, amikor a reflektálás megszabadít minket tudásigényeinktől, előítéleteinktől, hiedelmeinktől. Még akkor is, ha megszabadít a véleményünktől, a rossz gondolkodási szokásainktól és hasonlóktól. Vagyis amikor a filozofálás, amely önmagát tükrözi, megszabadít bennünket tudatlanságunk tudatlanságától.

A tudatlanság sokféle formája

Először is tudatlanságunk van. Tudatlanok vagyunk tudatlanságunkról. Ez az az állapot, amelyben Szókratész azt állította, hogy sok athéni polgárt talált. Amikor nem tudjuk, hogy tudatlanok vagyunk, akkor a legnemkívánatosabb állapotban vagyunk. Szókratész szerint ennek az az oka, hogy nem is tudunk eleget ahhoz, hogy elkezdjük keresni a tudást. Ha azt hisszük, hogy ismerjük az emberi élet céljait, de valójában nem ismerjük azokat, akkor ezeknek a céloknak a megvalósulása legjobb esetben is a véletlen műve. A legrosszabb esetben a tudásról alkotott feltételezésünk arra késztethet bennünket, hogy koherens módon, e célok megvalósításával és saját kiválóságunkkal ellentétes módon cselekedjünk.

Vannak azonban a tudatlanságnak olyan formái, amelyek Szókratészt különösen érintették. Összefoglalva ezek a következők:

• Tudatlanság tetteinkről.
• Tudatlanság egyedi helyzeteinkről.
• Kapcsolataink tudatlansága.
• A tudatlanság arról, hogy mit, hogyan és miért tegyen.
• És mindenekelőtt az én tudatlansága.

Az önmagunkról vagy az énről való tudatlanság az a tudatlanság, amelyből a tudatlan cselekvés minden más formája kiárad. A tudatlanság ezen egyéb formáinak megfigyelése anélkül, hogy észrevennénk, tájékozódhatunk, de az első teljes megértése az önismereten múlik. Előfordulhat, hogy a szakértő részletes ismeretekkel rendelkezik egy fa leveleiről, és nem ismeri az erdőt, mint biotikus egységet. Nemcsak a fákat és az erdőt kell ismernünk, hanem önmagunkat is az erdőben ökológiai kölcsönhatásainkból. Csak így lehetséges az okos erdőgazdálkodás. Az emberi szubjektum figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy nem rendelkezünk igazán objektív tudással.

A tudatlanság objektív ismerete

Szókratész számára az objektív tudás nem a tudótól független tárgyak ismerete. Éppen ellenkezőleg, ez a tudó tudása és a tudás tárgya. Vagyis ki tudja és mit tud általa. Ez relációban és cselekvésben, kölcsönös dinamikus folyamatban. Az önmagunknak és a tárgynak ez a tudása, amely magában foglalja a tudatlanságot és a tudást is, legmélyebb szellemi értékeink forrása.

A tudás puszta információhalmazként bölcsességet hoz. Szókratész szerint azonban arroganciát és büszkeséget hozhat. A tudatlanságunk tudata viszont alázatot és együttérzést ébreszthet. Nehéz így felismerni saját tudatlanságát. Szókratész annyira nehéznek tartotta, hogy különleges küldetésének tartotta azt, hogy egy lólégy zaklassa Athén „alvó” polgárait. A Bocsánatkérdésben az áll , hogy meg kellett őket szúrni, hogy ráébredjenek saját tudatlanságukra.

Csak akkor mehet át a párbeszéd zavaró tüzén, amikor az emberi lény élesen érzi tudatlanságát, amely lehetővé teszi számára, hogy elhagyja hamis véleményét. Szókratész azt mondta, hogy csak akkor vagyunk készek belemenni abba a vizsgálatba, amelynek célja areténk ismerete . A tudás, amely Szókratész számára szükséges ahhoz, hogy bölcsen cselekedjen.

Ezt a tudást mindannyiunknak el kell érnünk magunknak, mert ez nem csak információ, amit valaki átad. Ez nem más, mint önmagának mint ügynöknek, mint alanynak az ismerete. Szókratész szavaival élve, ez a lélek ismerete. Ez nem elmélet és nem hit. A helyes életvitel és az erényes cselekvés ezen a lélekismereten és gondoskodáson alapul.

A lélek gondozása a tudatlanság ellen

Szókratésznél a lélek gondozása átfogó tudást és olyan gyakorlatot igényel, amely kiválóságának folyamatos fejlesztése. Ez a kiválóság nem más, mint a tudatosság, a megértés és az intelligens belátás képessége. Csak akkor találjuk meg az egyensúlyt, a harmóniát, az integrációt és az eudaemóniát . A lélek e gondoskodásából, a nyitott kutatás és tanulás révén keletkezik a megértés; így az igazságosság és a jóság beleárad tetteinkbe.

Így Szókratész úgy véli, hogy az igazán jó embernek kívülről semmi baja nem érhet. Ez szerinte azért, mert csak a saját tudatlanságunk és a hitelesség hiánya árthat a léleknek.

Amit Szókratész nem mond, az olyasvalami, amit mindannyian csak saját belátásunk révén tudunk megvalósítani. A tanár csak olyan állapotba tud hozni bennünket, amelyből tisztán megérthetjük. Emiatt Szókratész bábának is nevezi magát, aki segít a tudással terheseknek, hogy a tudás megszülethessen bennük. Természetesen ennek a tudatnak a megjelenése előtt lehet, hogy valaki helyesen járt el. Tudhatod, amit tudnod kell, de nem tudod, hogy tudod. Szókratész azt sugallja, hogy ezt senki sem taníthatja meg nekünk. Ez nem a tudás átadható formája, mint arra már utaltunk.

Erény a lélek gondozásában

Szókratész számára az erény egy a lélekben. Ez a saját jutalma, hiszen az emberi lény kiválóságának kifejeződése és fejlesztése. A lélek gondozása erényének fejlesztése a tudás folyamatán keresztül, amely a szókratészi kutatás. A sok erény egy, mivel a gondozott lélekben ugyanabból a kiválóságból fakadnak. Továbbá ebben az egységben minden erény a tudás formája.

Az erények, legyen az igazságosság, bátorság, mértékletesség stb., mind cselekvési kifejezések. Cselekvés, amely különféle összefüggésekben bemutatja, hogy mi az erényes ember, és milyen tudása van a jóról. A bátorság az a tudás a veszélyekkel szemben. Az igazságosság az a tudás a társadalmi interakció és a konfliktusmegoldás összefüggésében. Stb. Emiatt Szókratésznél mindig az kell a kérdés: árt-e ez a tett a lélek gondozásának, árt-e az én kiválóságomnak vagy másokénak, vagy javít bennünket?

A szókratészi tudatlanság erénye tehát az, hogy lehetővé teszi párbeszédünket. Amint láttuk, lehetővé teszi az erény által végrehajtott cselekvést is. Erény, amellyel a lélek intelligenciája összhangban van legmagasabb kiválóságunkkal.

E század halandóinak több szavaival: a szókratészi tudatlanság erénye lehetővé teszi számunkra, hogy elgondolkodjunk azon, amit tudunk, amit tudni vélünk, és ennek a tudásnak az okán. Ezenkívül, ha a kiválóságra törekszünk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, hogy tudatlanok vagyunk, hogy kevésbé tudatlanok legyünk.

Források

• Boeri, M. (2021). A szókratikus tudatlanság mint episztemikus erény . GONDOLAT, vol. 77(293).
• Morales, H. (2015). A tanult tudatlanságról : Szókratész .
• Peralta, A. (sf). Jegyzetek Szókratészről .
• Plató. (1985). párbeszédek . Szerkesztőség Gredos.
• Popper, K. (2001). A tudatlanság tudása .